Ó,sinjora vegyen magának,a fiának
Csoko,csoko,csokoládé
Mert ez az igazi jó
Csoko,csoko,csokoládé
Ó hogy édes szájú legyen,csak ilyet vegyen
Csoko,csoko,csokoládé
Benne finom mogyoró
Minden lány szeszélyes
Mind édesre éhes
Száz vagy százhúsz éves
Mégis kell..
Kell neki a,kell neki a…
Végre kiolvastam, molyon elfelejtettem bejelölni, hogy olvasom, szóval ott azért nem látszik. Nem vagyok megelégedve magammal, mert majdnem 2 hétbe telt. Nem a történet vagy a hangvétel miatt. Csak akkor kezdődött a suli, de az idő még meleg volt, mintha megzavarodtam volna , az olvasókám se volt olyan, mint általában.
Sokadszorra csak sikerült…
Már egypárszor neki álltam a könyvnek, de sose jutottam az 50. oldalnál tovább. Vagy jött egy, másik könyv vagy csak meguntam, egyszerűen nem tudtam vele haladni. De úgy tűnik ez jól jött, mert most kihúzhatom a 2015-ös olvasási kihíváson. A történet egy francia faluban játszódik ahol a közösség magának való és zárkózott. Szürke kisegerek és egyhangú napok sokasága, amelyet megbolygat egy nő rakoncátlan fürtökkel és szivárványszínű ruhákkal. Van egy kislánya, aki képzeletbeli háziállatot tart és borzasztó nyugtató ereje van az anyukájára nézve. Ezek már bőven elég súlyos indokok a helyi tiszteletes szemében arra, hogy ne kedvelje őket. De amitől mégis csak betelik az a bizonyos pohár az az, hogy nem keresztények. Illetve nem járnak templomba. Innentől kezdve a tiszteletes saját küldetésének érzi, hogy elüldözze a „másokat”. Miközben ezen mesterkedik, a nő barátokat, alias, vevőket szerez így a pap bármit is tesz a csokoládé boltnak, amit nyitott biztos helye van.
Szereplők
Vianne Rocher az a bizonyos nő. Ahogy az író leírta mintha a tiszteletes egy kicsit belezúgott volna. Bár lehet, hogy csak én kerestem kényszeresen a szerelmet mivel a filmet nem láttam és bosszantott, hogy kit is játszhat Johnny Depp. Azt hittem a papot, bár az úgy egy kicsit morbid lett volna. Na,
Anouk Rocher
Vianne kislánya, aki még mindig hisz a képzeletbeli barátokban, de mégis olyan felnőttes a viselkedése és a gondolkodása. A könyv néhány pontján láthatjuk azt a tipikus helyzetet, amikor felcserélődnek a szerepek, a pszichológusok aranybányáját. Az anyából lesz a támaszra szoruló kisgyerek, a gyerekből pedig a vigasztaló szülő. Ez állítólag nem szerencsés, de nekem tetszett, mert jobban megismerhettük a kapcsolatukat és Anouk gondolatait.
Reynaud
Ez az ember nem lát a bibliától és az imádságoktól! Még hogy a csokoládé rossz! Csak akkor akadtam volna ki jobban, ha a gumicukorra mondja! Az lett volna a mélypont. De igazán nem lehet haragudni rá haragudni ezért. Ilyen a személyisége (remélem érződött az irónia). Viszont ami ténylegesen a személyiségének a kitörölhetetlen része az a hajlam arra, hogy azt higgye, mindenki vele foglalkozik, mindenki őt akarja tönkretenni. De nem baj, a regény végén az utolsó jelenete igazán jól sikerült, nem akarom leírni, mert elég nagy spoiler. A lényeg az, hogy megkapja, ami jár neki. Szégyent és egy kis gyomorrontást.
Roux és Armande
Nos, igen ő is az egyik a „mások” közül. Vianne azért kívülálló, mert nem úgy tesz, mint ahogy egy „erkölcsös egyedülálló nő” tenné. Színes ruhákba jár, ne hord kontyot és barátkozik a másik számkivetettel (Armande). Armande bűne az, hogy idős, de mégse szenilis. Ugyanúgy kimondja a véleményét, mint 20 évvel az előtt és ugyanúgy lázad, mint 50 éve. A lánya be akarja dugni egy idősek otthonába ahova állítólag meghalni, megy az ember. De Armande távolról se haldoklik így elutasítja és még a csokoládé tilalmat is megszegi. Titokban találkozgat az unokájával pegi a fiúnak megtiltotta az anyja és olyan butaságokkal tömi a fiú fejét, hogy Armande őrült, hanyag stb. Aztán itt van nekünk Roux aki akaratán kívül lesz más mint a többiek. Nehéz téma, pontosan nem is tudom, hogy írjam le. Helyes-e a roma kifejezés vagy inkább használjam a könyvbeli cigány megnevezést? Jó, legyünk nyersek. Azt viszont előre leszögezem, hogy nem akarok senkit megsérteni vagy kritizálni. Ez van a könyvben és mivel egy fontos része nem hagyhatom ki. Tehát a könyv szerint cigány üldözések folytak még Reynaud papi hivatala előtt. Akkor embertelen módszerekkel elüldöztek mindekit. Reynaud azt hitte ezzel el is van intézve. De nem volt, Roux és egy pár másik család visszatértek és Armande örömmel fogadta őket (folyó mellett lakik Roux és barátai pedig hajón érkeztek). Roux először büszke és kimért volt, de aztán Armande megpuhította így vele szemben egy kicsit közvetlenebb lett. De vigyázni kellet, mert elég egy rossz szó és el is tűnt örökre. A faluba semmilyen üzletbe vagy kávézóba nem látták szívesen kivéve Vianne kávézó/csokoládézó/ praliné boltjában. Itt is látszott, hogy Roux mennyire büszke. Vianne akart neki ajándékot adni, mint minden más neki kedves embernek de Roux rögtön azt feltételezte, hogy csak megszánta.
Frissítés: Csak most jutottam el a véleményem megírásáig pedig itt van már egy ideje. Azóta
olvastam egy-két könyvet, de azokat még be kell hoznom írás szintjén is.
Kinek ajánlom: Hát vannak benne, hm… érdekesebb részek tehát semmiképpen nem egy elsős első könyve, amit egyedül olvas ki.
Mikor: Bármikor, de a legjobb egy forrócsokoládéval (értitek…) egy téli hétvégén.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése