Ahogy azt már párszor leírtam nagyon sokan válogatnak a
könyvek között, mert általánosítanak. Valakinek elege van a vámpírokból, mert
már annyi helyen látta, olvasta vagy éppen hallott róla. Igen sajnos a mai
vámpír és a régi vámpír olyanok akár tűz és víz. Az egyik elég a napon a másik
meg egyszerűen csak csillog. De nem akarok eltérni a témától ez csak egy
hasonlat volt és nem akartam leszólni semmit, mert tetszett az Alkonyat is és
az Interjú a vámpírral is. Csak arra akartam kilyukadni, hogy már annyi könyv van,
amiről senki nem tud semmit, csak egy szűk réteg olvasta, de amint megfilmesítik,
tönkreteszik vele a régi hűséges olvasók élményét, de mind emellett egy csomó
más embert vesznek rá az olvasásra „Ha a film jó volt a könyv is az” alapon.
Arról lehet vitatkozni, hogy most ez rossz vagy inkább jó, de nem ez a lényeg.
Én csak előre be akartam vezetni egy könyvet, amivel meg fogom cáfolni a fent
leírtakat.
Miről is beszélek?
Vannak azok a könyvek, amiket fent említettem. A populáris
könyvek, amik rögtön kapnak filmes borítót és a toplisták élére kerülnek néhány
nap alatt. Na, ezekkel a könyvekkel nem lenne semmi gond, ha nem változtatnának
annyit a filmeken. Mert sajnos sokat változtatnak mindenen. Néha a végeredmény
jó lesz, máskor olyan, hogy ha nem olvastam volna, a könyvet tetszene, de
sajnos vannak olyan esetek, amikor a film annyira el van torzítva, hogy nem
ismerném fel a cím nélkül. Mindhárom kategóriában láttam már filmet. Ma is egy
ilyen könyvről szeretnék írni csak pár különbséggel. Először is, hogy nem
készítettek belőle filmet. Akkor, hogy lehet populáris? Hát, úgy, hogy ez egy
második kötet. Az első rész a Ha maradnék. Na, rögtön felkeltettem az
érdeklődést nem?
Hová tűntél Mia?
Persze nem ez a címe (a Mia kimarad) de persze ez a lényeg.
Az egész könyvet Adam szemszögéből látjuk miután befutott, mint rocker. Persze
azt nem árulom el, hogy mi történt vele és Miával vagy, hogyan futottak be. Nem
fogok spoilerezni. De azt leírom, hogy belőlem mit váltott ki ez a sorozat vagy
sokkal inkábba a második kötet. Az egész Ha maradnék az életemben még bőven a
film előtt kezdődött. Kivettem egy könyvet, aminek az elején egy cselló volt,
de törött üveg mögött. Megfogott a borító, de aztán még sem olvastam el. Pár
évvel később megfilmesítették és kölcsön kaptam egy kötete, hogy milyen jó
könyv ez. Nem is emlékeztem, rá mert már filmes borítóval kaptam meg. Aztán
miután elolvastam a hátulját ledöbbentem. Kiolvastam pár nap alatt és tetszett,
de a második kötetig még mindig nem jutottam el. Megint eltelt egy kis idő,
aztán ráakadtam a könyvtárban. Ki is vettem, bár akkor még úgy tűnt, hogy nem
illik sehova a kihívásban. Most is csak félve írtam be a könyvhöz, ami
megsiratott, mert végül is én még nem sírtam egy könyvön se. Itt is úgy voltam
vele, hogy inkább vágtam volna a földhöz (persze nem tettem).
Az „érzés”
Ismeritek azt az érzést, amikor van egy könyv és annyira jó,
hogy nem tudsz másra gondolni? Na, én is valami ilyet éreztem csak ezerszer
jobban és ezerszer őrjítőbben. Ahogy kiolvastam csak ültem döbbenten. Sok könyv
volt már ennyire sokkoló végkifejletű, de az a sokk hatás 5 perc után elmúlt.
De most? Legalább negyed óráig csak ültem.
Azt hiszem, minden nélkül mondhatom, hogy egyértelműen ez a
legjobb része (igen a kettő közül) a Ha maradnék sorozatnak. Gayle Forman
eltalálta és elérte, hogy kiszámíthatatlan legyen a könyv. Sajnálom, hogy nincs
harmadik része, de nem fogjuk elhanyagolni a többi művét sem.
Kinek ajánlom: Annak, aki olvasta a Ha maradnékot. Ha még
nem olvastad akkor előbb mindenképp azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése