(A vörös halál vette át korlátlan uralmát.)
(Le az álarccal! Le az álarccal!)
Ritka, hogy egynél több könyvről írnék. De mivel csak egy számít „rendes” (értsd: 150 oldalnál többel rendelkezik) könyvnek így gondoltam egyszerre írom le mind a hármat. Lesz egy kihalt szállodánk, pár klisénk és egy sportunk. A három könyv, három teljesen különböző írótól. Az idézet Stephen King Ragyogásából van, mivel arról tervezek a legtöbbet írni. A másik két könyv se elhanyagolható, teljes értékű könyvek. Csak szerettem volna tisztázni még az elején. Majdnem kihagytam, hogy mi a másik két könyv. Az egyik J.K. Rowling kiegészítő kötete a Harry Potterhez, A kviddics évszázadai címen. A másik pedig Oravecz Nóra 99 léleksimogató gondolata.
Amit vártam Stephen Kingtől, és amit kaptam
 |
| Itt találtam a képet (egy teszt is van, kitöltöttem és én Wendy lennék S.K karakterei közül) |
Alapvetően nem tartom magam egy nagy horror rajongónak. Vannak jó horror filmek, de nem a kedvenc műfajom ezen a téren. A lényeg, hogy még az a kevés film is tudatosította bennem, hogy viszonylag könnyen megijedek. Legalábbis a filmektől… Az első próbálkozásom a horror regényekkel viszont meglepően nem Stephen King volt. Katie Alender A rossz lányok nem halnak meg című könyvéről a molyon nagyon jó kritikákat olvastam, amelyek szerint ijesztő a könyv. Nos, lehet, hogy az elvárásaim voltak túl nagyok, de nem sikerült megijesztenie. Aztán gondoltam csak a könyv nem volt elég profi vagy ilyesmi ezért a mesterhez nyúltam. Kivettem a könyvtárból (bizonytalan lelkiállapottal) a Carriet. Viszont ez sem ijesztett meg. Nagyon tetszett, és annak a számlájára írtam, hogy gyakorlatilag az Stephen King legelső regénye. Ezt annyiba is hagytam. Aztán még valamikor karácsony előtt kivetem a könyvtárból azt, amitől a legtöbbet vártam. A Jóbarátokról hallottam először, a könyvről még évekkel ezelőtt. Akkor nagyon tetszett az egész, de mivel akkor még nem mertem horrort se nézni se olvasni, egyszerűen elraktároztam egy jó emlékként. Mikor kivettem el is kezdtem olvasni viszont a félelem attól, hogy megijedek nagyobb volt, mint a tényleges félelem abba hagytam, amíg egy kicsit később sötétedik (tudom nincs sok értelme). Végül egy hete elkezdtem és gyorsan át is rágtam magam rajta. Én tényleg meg akartam ijedni. Vártam azt a pillanatot a könyv végéig, amitől kikészülök. De nem jött. Voltak benne gusztustalan és egy kicsit hátborzongató részek (kedvencem a bár jelenet) viszont olyan, amit vártam nem. Ez nem von le semmit King papa zsenialitásából csak nem tenném a hűtőbe a könyvet, ahogy Joe.
És akkor a szereplőkről
Az egyik legfontosabb és legrétegesebb egyértelműen Jack. Mivel a filmből a híres jelenetet én is láttam (a teljes filmet nem) ezért végig Jack Nicholson (ironikus szereposztás) arcával képzeltem el az őrült gondnokot. A legjobb jelenetei, ahogy már leírtam a báros részek voltak. A végére viszont már nem találtam benne se vicceset, se bármit, amiért ragaszkodhattam volna. Oké, az már nem is ő volt, de nekem bőven elég volt, hogy az arca a helyén maradt. Viszont azt már az elején gondoltam, hogy akár kibírják a szállodában akár nem, akkor se lesz jó apa vagy férj. Akaratlanul is Stephen Kinget láttam Jackben (talán magáról is mintázta, mintha olvastam volna valahol, de lehet, hogy megint csak képzelgek), az őrült írót, aki próbál jó/jobb útra térni stb. Furcsán hangzik de én akkor jobban szerettem amikor kezdett megőrülni és az alkoholizmus tüneteit produkálta, alkohol nélkül.
A másik létfontosságú és középpontba állított szereplő Danny. Azt már eddig is tudtuk, hogy Stephen King és a gyerekek nem jönnek ki egymással „hitelesen”. Általában King bácsi minden gyereknek egy kicsit több értelmes és összefüggő gondolatot ad, mint a koruk kívánná. Értem én, hogy Danny éretteb de nagyon sok olyan dolgot mond, ami nem való a szájába. Ezen túl persze nagyon tetszett a ragyogása és Tony is. Nagy csavar volt, amit kétszer el is olvastam, hogy biztosan jól értettem-e. KELLÖGEM-et hamar megértettem, amin meglepődtem és így egy kicsit talán el spoilereztem saját magamnak a könyvet.
 |
| Szerintem Wendy: Emily Bergl (Beth Young) |
Wendy. Hajaj Wendy. Nem teljesen értem a nőt. Mármint óvja a gyereket ez rendben. De nem értem a Jackkel való kapcsolatát. Miért maradt vele, ha pontosan tudták Jackkel, hogy az alkoholizmusból nem lehet kigyógyulni. A karaktere egy tipikus anyatigris, ami teljesen passzol is hozzá, viszont a filmes karaktere egyáltalán nem. Én akaratlanul is a Született Feleségek egyik szereplőjét képzeltem el, mint Wendy.
Persze ott volt még Dick, aki ugyan az oldalak számához képest nagyon kevés szerepet kapott, de ennek ellenére is a szívembe lopta magát, bár nem bírtam 60 évesnek képzelni ezért a könyv végére egy olyan illúzióm támadt, hogy ő és Wendy. Talán kezdek egy kicsit én is megőrülni, mint Jack…
 |
| Innen van a kép. |
Még a regényről…
Voltak apróságok. Mivel a filmből indultam ki automatikusan egy baltát vártam Jack kezébe. Azt hittem, hogy csak egy darabig lesz a kezében a Roque-ütő de mint kiderült ez se stimmelt a filmben. Ami még ilyen szempontból zavaró volt az a borítón megjelenő balta. Akkor most a tervező nem olvasta el a könyvet?
Kinek ajánlom: Minden King rajongónak, de szerintem első könyvnek is megfelel, ha valaki próbára akarja tenni magát egy King könyvvel.
Értékelés:
A sport, ami még nekem is tetszik
Nem vagyok egy sportos természetű. Enyhén szólva. Nem is rajongok a sportokért. Őszintén, amikor olvastam/néztem a Harry Potter úgy fogtam fel a kviddics meccseket, mint egy kötelező elem, ami azért kell, hogy érződjön az iskolás feeling. Aztán elolvastam a Kviddics évszázadait. Nem mondom, hogy közelebb kerültem a sport(ok)hoz. Nem mondom, hogy megváltozott az életem. De teljesen más így belegondolni az egészbe. Persze nem egy filozofikus könyv, de attól még nagyon jó. És ezzel le is tudtam az összes magyarul megjelent kiegészítő kötetet (igen, mind a hármat).
Kinek ajánlom: Azoknak akik legalább az első Harry Potter könyvet olvasták, különben elég nehz lesz elképzelni az egészet (szerintem legalábbis).
Értékelés:
99 Gondolat- ezer év
Hát izé… Azért olvastam el, mert kellett a kihíváshoz. Talán ha nem egymás után, folyamatosan olvasom, nem érzem azt, hogy kísértetiesen hasonlít az összes. Néhány tényleg nagyon jó volt, de a legtöbb ugyanaz apró változtatásokkal. Volt benne klisé bőven, gondolatok, amit minden „életmegváltoztató idézetek” címszó alatt megtalálunk. Nem akarom kritizálni az írónőt, talán én nem vagyok fogékony az idézetekre vagy csak a napi 1-2 gondoltat lett volna a megfelelő dózis.
Kinek ajánlom: Annak aki bírja az ilyen könyveket. Vagy csak az idézeteket, és sok kitartással rendelkezik.
Értékelés:
Amit most hallgatok: Little Mix- Secret Love Song
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése