2016. május 30., hétfő

Leiner Laura: Nélküled (Bexi-sorozat 4.)

– Köszi. Éppen azon gondolkodom, hogy borjú- vagy csirkehúst egyek. De nem tudom – meredt maga elé Tomi egészen gondterhelten. 
Márk elkerekedett szemmel nézett rá, aztán rám, és úgy tűnt, remekül szórakozik.
(…) 
– Na jó, legyen csirke! – kiáltotta felém Tomi, meghozva a döntést. 
– Hallod, veszélyesen élsz, tesó – szólt neki Márk.
Hát még igazából nincs vége a rohanós napoknak, de nem bírtam tovább. Nem fogok magyarázkodni, nyugalom csak egy már beígért bejegyzést hoztam és némi információt arról, hogy mi is lesz június közepéig. De majd később. Először egy olyan írónő könyvéről szeretnék beszélni, aki vagy fekete, vagy fehér az emberek szemébe, azaz vagy oda van érte az olvasó vagy messziről kerül a könyvét. Természetesen én az előző csoportba tartozom, mert elolvastam a könyvet. Ahogy a címből is láthattátok ez a könyv Leiner Laura Bexi sorozatának (túl nagy sikert ért el, így lett trilógiából sorozat) a negyedik része, ami a Nélküled címet viseli.



Miért is olyan nagy sikerű?

Van olyan barátnőm, aki nem szerette az SZJG-t viszont a Bexit falja. Az alap séma (a szereplők terén) ugyanaz. Adott egy átlagos lány (oké, Beka élete nem átlagos, de értitek) egy tökéletes családi/baráti kör. Aztán jön valami nagyobb változás (hívjuk csak Corteznek, giminek vagy akár Nagy Márknak) ami mindent megbonyolít. Aztán persze kiszámítható happy enddel zárunk ám bőven megvan fűszerezve addig az út viccekkel, néha tényleg meglepő fordulatokkal és fira alakokkal. Ezzel éri el Laura, hogy mindenki kézbe vegye a könyvét (talán elolvassa talán nem). Ettől lesz olyan híres, mert egyszerűen bele lehet képzelni magunkat a főszereplőbe. Őszintén, ki ne szeretné a nutellát? Már ez az egyetlen hasonlóság is olyan szimpátiát vált ki, hogy megkedveled, akivel kapcsolatban feljött.

Miért nem szeretik mégis olyan sokan?

Mert nem egy világmegváltó regény. Nem akar új nézeteket megosztani veled, nem akar, megtéríteni egy másik hitre vagy nem akarja azt mondani, hogy minden rossz, ami a világon van. Ez egy könyv tinikről (most jön a lényeg) TINIKNEK. Persze vannak a korosztályomban is, akik nem szertik. De ez nem baj. Mi lett volna, ha mindenki azonnal beleesik? Tömeghisztéria (még nagyobb, mint most). Akkor lettünk volna igazán klónok!

A szereplők

Beka a már fent leírt karakter egy kis változtatással, ami alapján nem jut eszembe Reninek, Zsófinak, Liának (bár ezt szerettem a legkevésbé) szólítani. Ő is nutellát eszik, ha teheti (és megteheti) délig pizsibe mászkál (vagy akár egész nap, mert ő ezt is megteheti) és persze szarkasztikus humorral is bír. A különbség, hogy ő végre nem „az elnyomott, jelentéktelen, észre se vegyenek” lány. Oké nem azt mondom, hogy a többiek igen, de Ő legalább kitört abból, hogy „csak” egy lány legyen. Kikukáztatta magát Körtével és hopp, megváltozott az élete, de nem akarja, hogy úgy tűnjön Hollywoodba csöppentünk. Nem áltat senkit azzal, hogy olyan a magyar celebek úgy élnek, mint a filmekben.


Nagy Márk. Hjaj Márk… Miért kell minden szerelmet úgy megírni Laura, hogy belezúgjak a fiúba? (Oké csak Cortez és Márk esetében) Persze, ők se éppen arról híresek, hogy nem találsz még egy ilyet az utcán (engem mondjuk eddig sikeresen elkerültek) de kellőképpen kitaláltak is. Márk és az önbizalma a már tényleg beteges határát is átlépi, de kit érdekel? Ő Nagy Márk, megteheti. Ezt éri el az írónő, hogy Márk azt tehessen, amit akar, mindezt úgy, hogy nem lehet rá haragudni. PEDIG MÉG A HANGJÁT SE HALLOTTUK DE MÁR MOST SZAVAZNÁNK RÁ BÁRMILYEN TEHETSÉGKUTATÓBAN!
Geri. Nem fogom kifejteni. Még mindig utáljuk. Gusztustalan, gerinctelen idióta.

Körte továbbra is megmaradt Bexi apapótlékának és most hogy Aszádék eltűntek a házból kénytelen Madzaggal pótolni a nyilvánvaló űrt. (Madzag egy a képzeletemben nagyon édes kiskutya, akit Körte vett mert magányos volt)

Az Evelin és  Fogd be Aszád gőzerővel robog a csillagos ég felé (bár a rajongóik már ágyban vannak, amikor megjelennek a csillagok az égen) és leginkább ők igénylik a legtöbb figyelmet Körte összes menedzseltje közül.


A végére hagytam a leges-leges-legértelmetlenebb karakter és szálat. KI EZ A TOMI?! Miért kellett beleírni? Inkább lenne egyedül Beka egy depressziós nutella és zsepi feketelyukban. Annyi személyisége van, mint Nagy Márk cipőfűzőjének! Elképzelhetetlen, hogy Beka boldog legyen vele. Nem is volt soha. Jövő időben meg pláne nem igaz a mondat. MIÉRT KELLET LAURA?!

A borítóról…

Neeem… Nem, tetszik… Miért kellet azt a jó vonalat eldobni a Hullócsillag után? Miért változott meg az egész? Nem kellenek rá matricaszerű képek csak valami egyszerű, de nagyszerű! Itt is érvényes a kevesebb több kifejezés.

Kinek ajánlom: Azoknak, aki olvasták az előző részeket (bár a legtöbb dolog meg van magyarázva a rövidebb memóriájú embereknek is) az első részt pedig mindenkinek. Ha tetszet Laura eddigi könyve közül valamelyik azért, ha nem akkor meg azért.

Értékelés:
                              



Akkor most komolyabban

A hosszabb kihagyás sajnos akaratomon kívül történt egyszerűen a nyakamba szakadt minden, és ha akkor írok a maradék időmben minden elkapkodott és kusza lett volna. De most kezdek visszatérni a nyárral együtt pedig, visszahozom a heti átlagot, és ha minden úgy alakul, ahogy tervezem, összejön akár a heti két bejegyzés is. De addig ne rohanjunk előre. Nem titok a korom, de nem szeretem hangsúlyozni se, nehogy ez alapján ítéljenek meg. A lényeg, hogy most végzek a nyolcadik osztályban, ami azt jelenti, hogy jövőre új iskola új emberek (remélem, találok egy Cortezt szeptember 8-án) ami egy kis változatosságot és talán időhiány is hoz majd. De megint nem a lényeget írom. Szóval most végzek, ami azt jelenti, hogy elvileg ebben a maradék két hétben azzal kéne foglalkoznom, hogy sírjak a régi osztály miatt. De nem tehetem, mert a tanárok valami furcsa felindulásból még szeretnének velünk dolgozatot íratni. Annyit szeretnék ebből kihozni, hogy a maradék időben se számítsatok a heti bejegyzésekre, mert nem ígérhetek semmit. A könyves beszerzős bejegyzést már most elkezdem, de befejezni biztos, hogy nem tudom. Viszont amit megígérek az elseje körül (értsd: az utána lévő 3 napon belül) a nyárról szóló örömposzt. Az előzőleg leírtakat se felejtem el (anyag most van bőven, sok könyvről tudnék írni) ezért is gondoltam egy kis kutatásra, hogy nektek mi tetszene. Megtaláljátok a dobozt az oldalsávban. Addig is élvezzétek a napot és a közel +30 fokot.

Amit most hallgatok: Természetesen a könyv hangulata miatt David Gray This Year’s Love című számát


Amit most olvasok: James Dashner: Halálparancs 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése