„Néha
az embernek egyszerűen bíznia kell egy patkány ösztöneiben.
Mint mindig, ha ihletre vágyom, illetve nem tudom eldönteni
miről, írjak ránézek a kedvenc bloggereimre. Aztán a könyves polcomra. Mi
tagadás nagyon le vagyok maradva és pontosan tudom, hogy az általam olvasott
könyvek negyedéről esik szó a blogon. De azt is tudom, hogy ez nem fog
változni. Mindig vannak olya jó könyvek, amikről írok és olyanok is, amikről
nem. Mivel mostanában kevesebb volt a könyv és több a minden más elővettem egy
klasszikus feldolgozását. Általában ha azt halljuk, hogy feldolgozás,
legtöbbször filmekkel kapcsolatban automatikusan egy olyan történetre gondolunk,
ami követi az eredetit menetét csak kisebb dolgokban tér el, mint például
szereplő gárda, nem létfontosságú párbeszédek, stb. Ám ha könyvről van szó,
ráadásul erről a konkrét könyvről akkor kicsit más a helyzet…
Tehát a könyv: Dorothynak meg kell halnia
A történet az Óz a csodák csodája című filmre (és talán
könyvre, szégyellem bevallani még nem olvastam) épül. Megvannka az
alapszereplők és események. Tornádó, Dorothy, a Madárijesztő, a Favágó, az
Oroszlán és természetesen Óz. Vannak még mumpicok/pöttömök (ki-hogy ismeri) ,
Glinda is felbukkan, sőt még Totó is. De van egy bökkenő. Dorothy másodszor van
Ózföldén. És mit keres itt a varázsló, ha már egyszer elment? Glinda pedig
miért csinál rabszolgákat a mumpicokból? Dorothy miért hozd mélyen dekoltázsolt
ruhát és (ha jól emlékszem) platform cipellőt? ÉS KI A FRANC EZ AZ AMY?
Ezek az információk és kérdések olyan 100-110 oldal
környékéig jöttek elő. De talán jobb is ha előröl kezdem. Helyszínünk Kansas,
egy lakókocsi park (?). Itt él Amy és alkoholista, drogfüggő (szintén nem
biztos információ), nem törődöm anyja. Tipikus karakter, tökéletesen el lehet
képzelni ahogy a kanapén ülve cigizik, bámulja a tv-t és alapvetően nem csinál
semmit aminek nincs köze a már említettekhez vagy a bulizáshoz. Amy ahogy az a
hasonló könyvekben és helyzetekben lenni szokott átveszi a felnőtt szerepét. Az
iskolában kerüli a bajt, de mióta ki lett nyilvánítva lakókocsi prolinak,
annyira nem is foglalkoznak vele. Aztán persze jön a méhkirálynő, esetükben
terhes Barbie élő változata. Ez a jelenet csak azért fontos, mert felvázolja Amy
„helyét” a gimiben, a kapcsolatát az anyjával és csak úgy egy kis körvonalat az
életéből. Történnek a dolgok, nem írom le az egész könyvet a lényeg, hogy Amy
egyszer csak Ózföldén találja magát. Összefut Noxxal, Cortez Ózföldi kiadásával
egy mumpic lánnyal és a már említett Dorothyval is. Újabb események és hirtelen
a Gonoszok Forradalmi rendjében találja magát, egy kiképzésen Dorothy ellen.
Ennyi bőven elég ízelítőnek a történetből.
A szereplők
Amy. Használtam már egypárszor ma ezt a szót, de ezzel lehet
a legjobban jellemezni: TIPIKUS. Van egy elnyomott lány. Nem hiszi el magáról,
hogy szép, hogy Ő is tud valamit. Aztán persze kiderül, hogy különleges. Meg hogy
ő az utolsó esély.
Nox. Cortez egy kicsit mágikusabb és kevésbé közvetlen, de
ugyanolyan „TE VAGY AZ ÁLOMPASI” kategória.
A gonoszok közül, aki leginkább megmaradt az Glamora. Glinda
gonosz ikertestvére, aki a történetünkben a kettő közül a kevésbé rossz
variáció. Tetszik ó, ahogy le van írva. Előttem van a tökéletes szépség és a
romlott belső. Az illemtudás és a lobbanékonyság. KEDVENC!
A többi gonoszt inkább az jellemzi, hogy nem gonoszak. HAHA.
Mivel Ózfölde gyakorlatilag elvesztette a varázserejét (Kösz, Dorothy) és a
jóságát, a gonoszok átalakultak és ők lettek a jók. Ők küzdenek azért, hogy
visszaálljon az egyensúly. Ezért tetszik a könyv egyik üzenet, hogy gonoszság
mindig van, és mindig lesz is de így van egyensúlyban minden.
Dorothy. Hűha… Mint a legtöbb embernek nekem is a filmből
Judy Garland lebegett a szemem előtt a kislányos naivságával és a cuki
copfjaival. Aztán, BUMM! Danielle Paige szétzúzta az illúziómat. Én végig
próbáltam a szadista és könyörtelen Dorothyt elképzelni a színésznő arcával, de
nem ment. Gyerekkoromtól kezdve nézem, hallgatom ezt a történetet és úgy került
az emlékeim közé Dorothy mint a kislány, aki haza akar jutni. Itt viszont egy
nő volt, aki hatalmat akar. De mégis felbukkantak a gyerekes dolgai. Az, ahogy
hisztizett, ahogy beszélt, ahogy létezett. Az egészben volt valami gyerekes, de
ezt legtöbbször nem érzékeltem, mert elfedte a gonoszság.
A varázsló, mint pozitív szereplő nem rossz gondolat. Én
számítottam rá, amikor felmerült, hogy visszajön. De ha jó akkor miért nem volt
egy kicsit lényegre törőbb ? Jaaa, mer Dorothy rá is veszélyt jelent.
Az oroszlán. Hát minden volt csak gyáva nem. Igazából
oroszlán se volt már. Átvette a helyét valami
felismerhetetlen szörnyeteg. Nem
is igazán beszélt (vagy egyáltalán). Így lesz gyerekkorod cuki cicájából egy
fenevad.
A bádogembert tényleg elkezdtem sajnálni. Most, hogy van
szíve, ő a legkevésbé szívtelen. Oké ez nem vicc, komolyan gondoltam. Persze
azért őt se kell félteni. Simán gyilkol morbid buborékokkal. De ő a
legpozitívabb jó-rossz.
A madárijesztő az egyetlen, akinek hivatalosan, és 100%-osan
vagy agya. Mégis ő váltotta ki belőlem a legnagyobb döbbenetet. Az ő (újra)nyitó
jelenete volt a leggusztustalanabb az egész regényben. Ja, igen lényeges
információ: Most őrült tudósosat játszik. Mindenfélét feltalál és átalakít,
kínoz és gyötör. Mindent és mindenkit.
Kinek ajánlom: Minden beteg fanatikusnak az eredeti történet
vagy a kifordított iránt.
Értékelés:
Amit most hallgatok: Óz a hatalmas összes betétdalát
Amit most olvasok: Gabriel G. Márquez: Szerelem a kolera
idejében
Egyéb Óz és feldolgozás
Nyilván a legelső, az eredeti film, amiből én a szereplőket
és az arcukat próbáltam átültetni a könyvbe, természetesen sikertelenül.
Aztán ott van még a már említett Óz a hatalmas. Szintén egy
nagyon jó film, mindenki figyelmébe ajánlom, ha egy kicsit modernebbre vágyna.
Nem rég kijött egy animációs film is, aminek én személy szerint
a plakátjától rosszul voltam. Visszatérés
Óz birodalmába. 3D-s animációval van felruházva a film és vagy egy tonna
cukormázzal. Mármint többel, mint az eredeti film.
Az utolsó pedig az a film, amit körülbelül 5-6 évesen
láthattam és annyira meg is ijedtem tőle, hogy a mai napig nem néztem meg.
Persze most már nem lenne sok(k), de akkor a levágott fejek és hasonlók
betettek. Ennek a címe: Visszatérés Óz földjére
És persze nem mehetek el szó nélkül a borító mellet. Azért
nyúltam rá eredetileg. Aztán a cím tartott meg. A borítója valami gyönyörű!
Mellesleg ha már itt tartunk azért most szántam rá magam erre a bejegyzésre,
mert megjelent a második része, ami az egyik legeslegjobb dolog augusztusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése