A nagy nyereményjáték láz még mindig tart (legalábbis részemről)
de nem akartam megint nagyobb időszakot kihagyni, már amennyire a 2 hét nem
számít bele. Most nem egy könyvet hoztam nektek, hanem egy teljesen új bejegyzés
típust, ami még nem volt. Hasonló ugyan már előfordult, de gondoltam
megpróbálkozom ezzel is. Sokszor emlegetem, hogy nem célom csak a könyvekre
specializálódni és bár biztos, hogy nem tudok úgy írni, ahogy egy könyvről tenném,
szeretném magam több mindenben kipróbálni. Hamarosan jön egy bejegyzés, amit
már nagyon várok és összesen ötven oldal választ el a végétől, de pontosan
tudom, hogy utána még kell pár nap a feldolgozásra és agyalásra. Természetesen
a bejegyzés enyhe halloween hangulata nem véletlen. De ugorjunk is neki a mai
témának, ami a Briarcliff elmegyógyintézet falai közt kezdődik.
A sorozatról
Igazából nem tudok átfogó véleményt alkotni az egészről,
mert a második évadon kívül talán egy részt láttam az elsőből. Mindenesetre
alapdolgokat, amikről tudok, szeretnék veletek megosztani. Köztudott, hogy
minden évad más térben és időben játszódik, ám vannak visszatérő főszereplők.
Persze nem ugyanazokat a karaktereket formálják meg, szimplán jó újralátni a
színészeket, akik talán az előző évadban dühöngő őröltek voltak, ám most pozitív
szerepet kaptak.
A zártosztály
A történet alapját egy elmegyógyintézet, a Briarcliff adja,
amit elméletileg egy létező iskoláról mintáztak (cikk itt), ahol hasonlóképpen
bántak az értelmi fogyatékos gyerekekkel, mint a sorozatban a betegekkel.
Annyit még a készítők pluszba hozzáadtak, hogy az ott lévő betegek gyilkosok,
elítéltek, akiket csak az elmezavaruk mentett meg a villamosszéktől. Ha még így
sem lenne elég para, bedobom, hogy az intézet a katolikus egyház kezében van,
tehát sok az apáca. Rendben ez furcsán hangzott, de annyi filmben láttuk már az
apácákat, mint szívtelen diktátorokat és nem kell feltétlenül horror filmekre
gondolni, elég keresni egy drámát. Mivel a sorozat szeret kliséket használni
(őszintén nem baj) itt is hangsúlyt kap az egész sztoriban. Az
elmegyógyintézetet Monsignor Timothy Howard vezeti hivatalosan, de a
hatalom két ember kezében van. A zsarnokoskodó apáca, Jude nővér és az
emberkísérletekkel foglalkozó, szadista Dr. Arden. A történetet azonban nem az
ő szemükön át látjuk (legalábbis eleinte), hanem két emberén, akik tévedésből
vagy ártatlanul kerültek be. Az egyikük Lana Winters újságíró, akiről én két
részen keresztül meg voltam győződve, hogy Lana Del Ray. Persze nyilván nem. A
másik főszereplő pedig Kit Walker, akit azzal vádolnak, hogy ő Vérpofa.
Amit megtanultam…
1) Tetszik a stílus csak épp nincs hozzá gyomrom és
agyam túl sokáig (egyszerre kb. 2 rész fér bele aztán elegem lesz)
2) Az elmegyógyintézetek tökéletes témát
szolgáltatnak filmekhez és sorozatokhoz egyaránt. Én pedig szeretem őket.
3) Utálom a pajeszt (kép a szöveg mellett)
4) Lehet jó élete az embernek akkor is, ha hazugságokra
és hatalomvágyra épül.
5) Ha felbukkan egy fekete ruhás nő és meg akar
csókolni, el kell futni! GYORSAN!
Ennyi lett volna az én kis gyors halloweeni bejegyzésem.
Persze nem az volt a fő téma, de gondoltam épp időben. A szünet elkezdődött, jöhet a pihenés! Remélem nektek is jól
telik és sokat fogtok pihenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése