2016. november 13., vasárnap

J.K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

DRACO: Lehetsz hős és megmentő, de az én családomat egész életedben átokként sújtod, Harry Potter.
A könyvről
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.
A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.


Ma egy olyan könyvet hoztam nektek, amit egy egész világ várt. Technikailag nem erre vártunk, de olyan akár az étcsoki. Ha nincs tejcsoki, az is megteszi. Ahogy a címből már rájöttetek, a Harry Potter és az elátkozott gyermek van terítéken. Igen, ez volt az a könyv, amit említettem és milyen igazam lett. Kellett rajta gondolkodnom, de alapvetően könnyebben emészthető volt, mint egy teljes értékű kötet. Azt ugyan nem értem miért a sorozat nyolcadik részeként van feltüntetve molyon. Ez csak egy színdarab, amihez J.K. Rowling a nevét adta (vagy dolgozott is benne nem tudom pontosan) mindenesetre nem az ő egyedüli munkája. Ennek ellenére sikítva rohantam volna a boltba, ha nyitva lett volna. De persze minden akkori fellelő hely épp zárva volt. Az Alexandrába pedig nem lehetett kapni. Így kénytelen voltam a sok Instagaram és Snapchat képet nézve álmodozni. De másnap amint tudtam mentem a boltba és félre dobva mindent olvastam. Nem tudtam mire számítsak, mert ösztönösen kerültem mindent a könyvvel kapcsolatban a spoiler veszély miatt. Ha nem ezt eszem talán le se maradok…

A szereplők

Albus Perselus Potter
A régi banda fel-fel bukkan, de nem ők alkotják a történet magját. Azt ugyan még nem tudom, hogy miként fogom körülírni az egészet egy aprócska spoiler nélkül. Először megpróbálom, ha nem jön össze jelzek. Szóval a hetedik kötet végén folytatjuk. Ott van Albus Perselus Potter, aki az egyik főszereplő lesz. Megint elolvassuk, ahogy aggódik a Mardekár miatt. Aztán utána a vonatra kerülünk, ahol épp helyet keres Rose Granger-Weasleyvel (a vezetéknevét még mindig nem értem). Csak egy üres fülke van, szokás szerint. Illetve csak majdnem üres, mert ott ül egy szőke fiú. Albus új legjobb barátja, Scorpius. Igen, Albus Perselus Potter legjobb barátja, Scurpius Malfoy. Furcsa, de nekem nagyon tetszett.

Megjelentek, ha csak említés szintjén is, a régi szereplők közül néhányan. Neville, Hagrid, Parvati, egy kicsit Dumbledor és aki mindent vitt! Perselus Piton! Az a jelenet fenomenális volt. Tudom, hogy ha J.K.Rowling stílusában van megírva, elbőgöm magam. Ami a legjobb, nem az a Piton volt, akit a könyvek elején megismertünk, hanem sokkal inkább az igaz. Akitől búcsúztunk a hetedik kötet végén.

Delphi
Az egyik, és szinte egyetlen ismeretlen, beleírt szereplő Delphi volt. Az elején én tényleg elhittem, hogy szerethetem. Én tényleg elhittem, hogy pozitív karakter. Aztan összetörték az álmaimat. Beteges, álnok és kétszínű. (SPOILER!!) Pont, mint az apja! (SPOILER!!)

Akik még említést érdemelnek azok természetesen a régiek. A Harry Draco páros tetszett, még ha egy kicsit lehetetlen is az összhang közöttük. Ron és Hermione szuperek együtt, mint mindig és örülök, hogy az írónő a kedvünkért meghagyta őket annak ellenére, hogy már említette, mennyire nem illenek össze és a valóvilágban nagy eséllyel válás lenne a vége.


A történet

Scorpius
Az alapsztori minden nagyobb spoiler nélkül egyszerű. Albus a mardekárba kerül, természetesen hatalmas bukásnak fogja fel és be is csavarodna, ha nem lenne Scorpius. Eközben Harry sebe újra fáj, Hermione a Mágiaügyi Miniszter és Ron még mindig vicces. Feltűnik egy időnyerő és régi sérelmeket elevenítünk fel.

Elég sokan dobálóznak azzal a szóval, hogy fanfiction. Ezt én is éreztem rajta. Valószínűleg azért mert nem éreztük rajta J.K.R.-t. Ettől függetlenül egyáltalán nem rossz, sőt! Csak szimplán furcsa, hogy hasonló a régi történethez, de mégis más.

Ami nem tetszett

Az elmélet, hogy Hermione talán színes bőrű már régebben szárnyra kelt, de nem én nem értek vele egyet. Ha az írónő tényleg máshogy képzelte, akkor nem reklamált volna már a film készítésénél?  Pláne, hogy az egész egy mondatra épül, ami simán kétértelmű. A színdarabba Hermionét és Roset is néger színészek játszották. Alapvetően nem lenne vele gond, ha jogos vagy legalább ésszerű.
Persze az se fogott meg, hogy a formátum miatt olyan kidolgozatlan volt (nyilván nem az írók hibájából) és így nem ismertünk meg mindent és mindenkit annyira amennyire eddig hozzászoktunk. 

Kinek ajánlom: Azt hiszem életemben először teljesen jogos, ha azt mondom: MINDENKINEK!

Értékelés:

 Még egy kis Harry Potter

Hamarosan megnézhetjük Göthe Salmander világát a mozikban. 17-én lesz a premier (a napokban külföldön már megvolt, ha jól tudom) és én biztosan ott leszek. A korszak már alapból a kedvencem, de ha még varázsolnak is, az már teljes ámulat. Összesen csak annyi a baj, hogy túl sok lesz a HP adag mostanában és egyszer csak vége lesz. Megint kezdhetünk el búcsúzkodni, ugyanúgy, mint régen csak most még szívet tépőbb lesz az egész. Ezért őszintén remélem, hogy a film nem lesz akkora siker, mint amilyenre számítok, mert úgy sokkal könnyebb lenne.  


A játékkal kapcsolatban


Hamarosan lezárul a jelentkezés és hétvégén pedig sorsolás. Nem tudom, hogy elmondtam e, szóval inkább megismétlem. A nyertesnek azt a nevét használom, majd amivel jelentkezett és ott veszem fel vele a kapcsolatot. A posta és minden egyéb az én gondom, annyit kérek csak, hogy legyen megörökítve a csomag, maradjon róla emlék későbbre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése