2018. február 26., hétfő

Hullámvasúton a cél felé

Ahogy azt a példám mutatja, nehéz valamire visszaállni, ha az ember teljesen elszokott tőle. Az életemben jelenleg két ilyen hiány is van. Az egyik a blog, a rendszeres írás. A másik pedig a szorosan ehhez kötődő olvasás. Nem tusom az okát, de keveset és ritkán olvasok. Persze bebizonyítottam magamnak, hogy tusok én még ha akarok, hiszen az Anyegint csak mert kötelező volt kiolvastam én másfél nap alatt. A könyveket továbbra is veszem rendszeresen, sőt mikor a könyvtárban vagyok közösségi szolgálaton újra elfog az a tipikus érzés mint régen. Az egyetlen lényegi különbség, hogy nem olvasok annak ellenére, hogy még mindig rajongom a könyvekért. Az igazat megvallva viszont, újraolvasásokkal próbálkoztam. Harry Potter, King, és most a Fangirl. Tudom, hogy nem a legjobb módszer, ezért most kipróbálok valami mást, egy új könyvet. 
Bár azt mondtam, hogy ha az utolsó bejegyzésem után nem írok rendszeresen, akkor befejezem. De az igazság az, hogy nem akarom és nem is tudom elengedni a lényem egy régi erős darabját. Meg akarom próbálni megint és megint, ameddig kell. De nem fogom feladni. Szóval itt van egy lista arról, hogy miért nem élem meg akkora tragédiaként az olvasási krízisemet, mint ahogy gondoltam, hogy megfogom. 

Több időm maradt másra
Családra, barátokra, hobbikra. Egyszerűen az időm mostanában annyira kevés és értékes lett, hogy valószínűleg ez vett el sokat az olvasásból.

Bármikor újra kezdhetem
Lássuk be, az olvasóim nagy részét valószínűleg elvesztettem (nem mintha amúgy annyi lett volna belőlük). Viszont a blogom még él, és most meg próbálok bele sokadszorra életet lehelni. Ez pedig teljesen vonatkozik az olvasásra is.

Támogatást kapok így is
Megszámolni se tudom, hogy hányan mondták a közvetlen környezetemből, hogy kezdjem újra és akkor az olvasás is jön magától. Hát én megpróbálom…

A könyveket még mindig szerelemként élem meg
Vásárolni. Tapogatni. Szaglászni. Átrendezni őket a polcon. Könyvtárba visszapakolni.

Nem terveztem sokat írni, tökéletesen elég kezdetnek. Addig is meglátjuk mi lesz, és mindenkinek gazdag olvasási élményeket kívánok, mert hiába a lista, azt nem múlja felül semmi. 


Reményekkel telve, Cs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése